Rajtunk és Istenen múlt, hogy élni tudtunk a párKatt adta lehetőséggel

Kedves PárKatt Csapat!

Azt ígértem, ha házasság lesz belőle, megírom a megismerkedésünket.

Még nem töltöttem ki a profilomat, vacilláltam, hogy mit írjak, akarom-e egyáltalán a regisztrációt. Aztán láttam egy jó srácot. Nem gondolkodtam sokat és kissé ösztönösen írtam magamról egy bemutatkozót. Nehogy lekéssek róla. Lekéstem, de ez megadta a kezdő lendületet.

Az első szűréskor azt gondoltam, legyünk szigorúak, beállítottam az ideális kort, magasságot, végzettséget, távolságot, testalkatot. Még így is 200 találat volt. Újabb lendület, nem olyan rossz ez.

És elkezdtek érkezni a levelek, sőt szinte elárasztottak.

Ez magabiztosságot adott, jól esett. Akkor is, ha nem mindegyikben láttam jövőt. Mindenkinek válaszoltam, mert mindegyik érdeklődés megtisztelő volt. Azért akadt, aki erre elküldött, hogy egy plázacica felszínességével rendelkezem, mert ennyi alapján nem látom benne azt, akivel szívesen ismerkednék.

Igyekeztem őszintének lenni magamhoz, ki igen, ki nem, és valami alapján válogatni kellett. Nekem ez is kissé ösztönös volt.

Aztán írt Dénes. A regisztráció 10. napján. Már korábban feltűnt a profilja, annyira kitűnt a többi közül. Olyan vad volt és őrült. Ez tetszett.

Amikor láttam, hogy jött tőle levél, mosolyogtam. Annyira nem lehet őrült, ha ír nekem, gondoltam.

Rám nem jellemző magabiztossággal és lendülettel vágtam bele a levelezésbe. Úgy, mint azokkal, akik előtt nem viselkedem.

Kezdettől fogva megtaláltuk a hangot. A második levelében elhívott találkozni.

Az első pillantás nem volt könnyű. Szembesülés a valósággal. Így néz ki, ez ő? És ez kölcsönös volt, ez a meghátrálás.

De nem engedtem, nem engedtük, hogy ez visszatartson. Tapasztalatból tudtam, hogy hiába az tűnik fel először, ami nem tetszik, az apró szépséghibákat meg lehet szokni, sőt szeretni. Szóval nyitott maradtam rá.

Élőben is felszabadult és szemtelen tudtam vele lenni. Tehát önmagam. Ami neki bejött.

Találkoztunk délután, aztán este. Este azt mondta, szeretne velem lenni, mert nem szalaszthat el egy ilyen jó nőt.

Belementem.

Kellett pár nap, kb egy hét, míg meg tudtam érkezni ebbe a döntésbe. De akkor és ott biztos voltam abban, hogy akármennyire is hirtelen, váratlan ez és idegen ő, meg akarom ismerni.

Nekünk működött ez a gyors belevágás. Biztonságot adott a kezdeti elköteleződés.

A kulcs talán az, hogy készek voltunk. Készek a kapcsolatra, készek valami újra, az alkalmazkodásra, a döntésre.

Isten csodálatosan formált minket, a sebeinken, örömeinken, a gyengeségeinken és erősségeinken keresztül. Úgy formálódtunk, hogy fel tudtuk ismerni a másikban a társat, valahogyan készek voltunk egymásra. Nem hiszem, hogy Isten “Igazikat” teremtene, de szerető és gyógyító jelenlétével magadja azt, hogy egymás számára “Igazivá” alakulhassunk.

Hála a párKattnak, hogy megteremtette a körülményeket egy ilyen lehetőségre. Az, hogy ezzel a lehetőséggel élni tudtunk, rajtunk és Istenen múlott.

Ezer és egy tényezője van annak, hogy két ember hogyan talál egymásra, mit ismer fel egymásban, miért működik, vagy nem működik.

Nem tudom, ki hogyan talál társra. Amit fontosnak tartok a saját tapasztalatomból: fontos, hogy szeresd magad, ismerd magad, légy őszinte magaddal. Állj készen az elköteleződésre, az alkalmazkodásra és a konfliktusokra.

A megfoghatatlan SZERELEM és mindennap az AKARAT. A mi kapcsolatunk a kezdettől fogva ezen alapszik. 9 hónap járás, 7 hónap jegyesség. 2 hét és esküvő.

És az igazi kaland csak most kezdődik. Együtt. Kicsit őrülten, de mi már csak ilyenek vagyunk.

Margit és Dénes (a neveket a pár kérésére megváltoztattuk) 

2020. január 22.

Összes sikertörténet