Családtervezés: következetlen az Egyház?

Nem mindegy, hogy fogamzásgátlás vagy természetes családtervezés?

VI. Pál pápa 1967-ben kiadott Humanae Vitae enciklikája megerősíti az évezredes keresztény tanítást, hogy a fogamzásgátlás ellenkezik az erkölcsi törvénnyel. Ugyanakkor támogatja a „természetes módszereket”, amelyek – a termékeny időszakokban vállalt önmegtartóztatás által – lehetővé teszik, hogy még ne foganjon gyermek.

Egyesek szerint ez nem következetes az Egyház részéről.

Legfőbb ellenvetésük így hangzik:

„Ha nem katolikusok azt akarják, hogy a szexből ne foganjon gyerek, fogamzásgátlást alkalmaznak.
Ha katolikusok azt akarják, hogy a szexből ne foganjon gyerek, természetes családtervezést alkalmaznak.
A kettő ugyanaz.”

Nos... valóban?

Az Egyház következetlen volna, ha például azt tanítaná, hogy a házastársi aktus kizárólag gyermeknemzés szándékával elfogadható, de közben támogatná a természetes családtervezést.  

Csakhogy nem ezt tanítja. Hanem az ellenkezőjét. A Humanae vitae (10) leszögezi: bármely házaspárnak lehet komoly oka arra, hogy egy adott időszakban ne akarjon gyermeket. A házastársi testi kapcsolat fenntartása ekkor is helyes cél.

Akkor hát mi a probléma?

Az, hogy jó célt rossz eszközökkel is próbálhatunk elérni. Egy cselekvés erkölcsösségének megítélésekor ugyanis nemcsak a célt, hanem az eszközt is tekintetbe kell venni.

Például ha valaki szeretne leadni néhány kilót, az nagyon is erkölcsös cél.

Valaki úgy éri el, hogy sportol és elhagyja az étrendjéből az üres kalóriákat. Valaki más pedig úgy, hogy hánytatja magát étkezések után.

Az első módszer növeli az erényt, és a test egészséges, természetes képességeinek megfelelően működik. A második károsan hat, a test működésével ellentétesen, és gyakran kényszeres evéssé fajul.

Az első nyilvánvalóan jó, a második pedig rossz. Ostobaság volna azt állítani, hogy a bulímia és a diéta ugyanaz, mert mindkettő fogyáshoz vezet.

Ugyanez vonatkozik a családtervezésre is. Ha egy házaspár jó okkal szeretné elkerülni a várandósságot, akkor a céljuk erkölcsös. A cél elérésének azonban vannak jó és rossz eszközei.

Miért mondjuk, hogy erkölcsileg rossz a fogamzásgátlás?

Az Egyház elfogadja a nyilvánvaló tényt, hogy a szexből baba lesz, mégpedig Isten szándéka és rendelése szerint. Ezért – éppúgy, ahogy ellenezné, hogy bulímiával az emésztőrendszerünk ellenében cselekedjünk –, az Egyház azt mondja: nem vihetünk a nemi aktusba olyasmit, amivel gátoljuk, hogy Isten rendelése megvalósuljon a testünkben. Aki így tesz, hasonló ahhoz, aki hánytatja magát, mert csak az étel ízét akarja, a tápanyagait nem. Ezért nem jön szóba a mesterséges fogamzásgátlás.

Ám mivel Isten elgondolásának része a termékeny és terméketlen időszakok természetes váltakozása, ezt felhasználhatjuk ugyanarra a célra. A természetes családtervezés lényegében ennyi. NEM tesz semmi pluszt azért, hogy ne legyen baba. Hanem a női működés ismeretében nem tesz valamit, amiből baba lehetne.

A fogamzásgátlás vegyületekkel és mechanikus eszközökkel próbálja felülírni Istennek a szexualitásra vonatkozó elgondolását. A természetes családtervezés viszont türelemmel és önfegyelemmel működik, ezen elgondolás keretein belül. Ettől más erkölcsileg e két „eszköz”.

Mi jó és mi könnyű?

Mai kultúránkban bizarrnak hat a fogamzásgátlásra vonatkozó katolikus tanítás. Emlékszem, mennyit küszködtem vele magam is, mielőtt megházasodtam. Az elméletet azután rengeteg nehézség árán sikerült átültetni a gyakorlatba. De a végén szilárd talajt éreztem a lábam alatt.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindig könnyű volt... De ki ígérte, hogy az lesz?

párKatt.hu (Forrás: ACTS Apologist)

További írások, videók