Egy tátrai kiránduláson megkértem a kezét

A mi történetünk messziről és mélységekből indult, ellenben annál csodálatosabban nyilvánul meg benne Istenünk kegyelme és gondviselése.

Eszter: Hosszan társra váró, imádkozós évek után, pár éve úgy tűnt, kaptam egy „igazinak tűnő”, hívő párt. Ez a kapcsolat azonban egy éven belül életem egyik legkeményebb időszakához vezetett, amikor a kitűzött esküvő előtt pár héttel a fiú faképnél hagyott. Összetörtem, mert úgy éreztem, a társsal kapcsolatos reményeim törtek apró szilánkokra.

Ezek után, 38 évesen, végképp kétségek között – olykor megadással, olykor mégis Istenre nézve, reménykedve – vártam az Úr megoldását a társkérdésemre. Idővel néhány, kizárólag keresztény internetes fórumon is igyekeztem tenni azért az ügy érdekében.

A párKatt oldalát akkor már évek óta ismertem, de valahogy nem voltak jó tapasztalataim, viszont protestáns hívőként is rendkívül értékesnek és jól felépítettnek tartottam. Titokban arra vártam, hogy majd egy szintén a párKattra „tévedt”, hozzám hasonló felekezetű férfiba botlok itt, de Isten másként gondolta.

2021 végén Mikulás-napi akció keretében megint aktiváltam a tagságomat, jól körülnéztem, és bátorkodtam pár mosolyt is elküldeni. Tetszett ez a funkció, hogy nem olyan direkt, mintha nőként én írnék rá valakire. Arra vágytam, hogy felém lépjenek.

Amelyik mosoly Isten tervében volt, célba is talált!

Elindult egy jó levelezés köztünk, mindig alig vártam, hogy István levelét olvassam, nagyon szerettem a stílusát. Viszont a személyes találkozással igencsak óvatosnak tűnt, így őszintén én sem vártam túl sokat tőle. Az első randink, tavaly januárban, mégis kellemesen pozitív csalódásként ért.

Elkezdtünk találkozgatni, egyre többet. A köztünk lévő mindenféle távolság az idő elteltével egyre csökkent, a 60 km is egyre könnyebben áthidalhatónak tűnt, igaz, leggyakrabban István utazott miattam.

2022. december 30-án egy gyönyörűséges helyen a Tátrában megkérte a kezemet, áprilisban pedig végleg összekötjük az életünket Isten és emberek előtt.

Hatalmas ajándéknak tartom őt, akire érdemes volt várni, akiért áldásos volt sokat imádkozni. Kimondhatatlanul hálás vagyok Istennek, minden imádságos szívű embernek, aki közbenjárt értünk, és persze a párKatt csapatának! Isten igazi áldása van a szolgálatotokon!

István: Sokáig nem kerestem tudatosan a tárasam. Úgy gondoltam, hogy majd egyszerűen összetalálkozunk. Mindenfélével foglalkoztam közben, tanultam, dolgoztam, utaztam, főztem, kutattam. Ám az évek teltek, én pedig még mindig egyedül voltam. Sosem éltem nagy társasági életet, zárkózott, visszahúzódó természetemből adódóan kerültem a hangos bulikat, inkább olvastam, kirándultam, zenét hallgattam…

2013-ban hallottam egy riportot a párKatt elindulásáról a rádióban. Örültem, hogy létrejött egy keresztény párkereső internetes oldal a hasonló értékrendet valló embereknek, de fel sem merült, hogy akár én is regisztrálhatnék.

Az évek azonban egyre gyorsabban teltek, betöltöttem a 40-et, majd nemsokára kitört a járvány. Egyre inkább úgy tűnt, beszűkül a tér, fogy a levegő, és egyre nagyobb lett az űr, a hiányérzet az életemben. Mind tudatosabban kezdtem imádkozni azért, hogy megtaláljam azt a nőt, aki igazán hozzám való, aki megértő, őszinte és kedves, aki a feleségem lehet. Persze, egy hozzám hasonló, csendes, introvertált személyiségre gondoltam...

Isten ezúttal is ott munkálkodott a háttérben: 2021 tavaszán, a járványhelyzet mélypontján valahogyan eszembe jutott a párKatt, és rákerestem. Egy hónapig csak figyeltem, ismerkedtem az oldallal, aztán elhatározásra jutottam, és regisztráltam.

Több mint fél év alatt sok értékes ember profilját megnéztem, többekkel leveleztem, és volt néhány személyes találkozásom is. Eszterrel is emailezni kezdtünk. Nagy volt köztünk a távolság. Mindenre kíváncsi volt, s mindig nagyon gyorsan válaszolt a leveleimre. Nehezen tudtam tartani a lépést, elég lassú levelező vagyok. Jöttek a közös pontok: a hegyek, a túrázás, az utazás és a hit. Hamar kiderült, hogy ő, ellentétben velem, egy extrovertált, társasági ember, nagy baráti körrel. Aztán eljött a személyes találkozás.

Nem vagyok rutinos randizó, azt hiszem, ez hamar kiderült. Esztert azonban ez nem zavarta. Kedvesen kalauzolt, s közben szóval tartott egy hideg januári délutánon a városban. Az eredetileg tervezett egy órából több óra lett, majd több találkozás. Lassan minden hétvégére jutott program, egyre jobban megismertük egymást.

És a kapcsolat működött, egyre mélyült, egyre szorosabban kötődtünk egymáshoz. Pár nappal az első évfordulónk előtt, nagy hegyek ölelésében, egy tátrai kiránduláson megkértem a kezét, áprilisban lesz az esküvőnk.

Hálás vagyok, hogy a párKatt révén megtaláltam Őt, ezt a kivételes nőt, akivel sok mindenben ugyan különbözünk, mégis jól kiegészítjük és jól megértjük egymást, s akivel hamarosan végleg összekötjük az életünket.

Összes sikertörténet