Mesélnék arról is, hogyan éltük meg kapcsolatunkban a tisztaságot
Szeretnénk a férjemmel megosztani veletek a megismerkedésünk, házasságunk történetét. Váljon ez is Isten dicsőségére!
A 2016-os rózsaeső imaesten (október) levelet írtam Kis Szent Teréznek. Kértem őt, hogy segítsen tisztán látni, milyen hivatásra hív Isten. Leírtam nagyon világosan, hogy ha családosra, akkor a következő évi rózsaeső imaestre már a leendő férjemmel menjek, ha a szerzetesi hivatásra, akkor adjon hozzá elég kegyelmet és bátorságot, hogy megtegyem a lépéseket abba az irányba.
Elhatároztam, hogy a következő évben lélekben úgy fogok élni a világban, mintha már szerzetes lennék, de ha valaki egyértelműen nyit felém, akkor én is nyitott leszek.
Még régebben regisztráltam a párKattra, kb. egy évig aktív voltam, de ekkorra már néhány hónapja nem volt aktív a tagságom. Pár héttel az imaest után látom az e-mail fiókomban, hogy levelet kaptam a párkatton. Úgy gondoltam, ez egy egyértelmű kezdeményezés felém, így újra előfizettem.
Ezzel a fiúval nem találtuk meg a közös hangot, de pár héttel később 2017 januárjában rám írt Zsolti. És ekkor elkezdődött egy nagyon izgalmas kaland… Októberben együtt mentünk el a rózsaeső imaestre, ahol nagy hála volt a szívemben, mert éreztem, hogy azzal vagyok, “akit szeret a lelkem”, és akivel együtt haladhatunk az üdvösség útján.
Decemberben, advent első vasárnapján Zsolti megkérte a kezem, és teljes bizonyossággal a szívemben mondtam neki igent (pedig aki ismer az tudja, hogy a legkisebb dolgokban is bizonytalan vagyok…). Nagy kegyelem, hogy ez a döntés azóta is szilárd bennem.
2018. október 6-án házasodtunk össze. Csak utólag tudatosult bennünk, hogy Isten milyen figyelmes: abban az évben pont aznap volt a rózsaeső imaest Kecskeméten. Köszönjük, Teréz, a közbenjárásodat!
Egy kicsit mesélnék arról is, hogyan éltük meg kapcsolatunkban a tisztaságot. Zsolti felnőttként, az egyetem után tért meg. Megtapasztalta, hogy a házasságon kívüli szexualitás mennyi sebet tud okozni. Én igyekeztem tisztán megélni a kapcsolataimat, legmesszebbre a csókolózásig mentünk.
Mikor Zsoltival elkezdett komolyabbra fordulni a kapcsolatunk, és éreztük, hogy itt lenne az ideje, hogy a testünkkel is kifejezzük egymás iránti vonzalmunkat, beszélgettünk erről. Annyira szép volt, ahogy kezdtünk igazán barátokká válni. Zsoltiban ért meg az a gondolat, hogy nem szeretné elrontani, és szeretne minél kevesebb testiséget a kapcsolatunkban. Közösen döntöttünk úgy, hogy a házasságkötésünkkor csókoljuk meg egymást először.
Nem volt egyszerű, főleg az elején. Később már kialakultak olyan módok, ahogyan ki tudtuk fejezni egymás iránti érzelmünket. Annyira jó visszagondolni arra, hogy ülünk a szőnyegen egymással szemben, imádkozunk, és a végén csak nézzük egymást hosszú percekig, és a tekintetünkkel mondjuk egymásnak, hogy: szeretlek.
Jó, tudom ez a rész elég csöpögős lett, de tényleg nagyon szép volt ez az időszak. Mivel tudtam, hogy úgysem lesz semmi testiség, ezért nem kezdtem el azon agyalni beszélgetés közben, hogy “vajon lesz-e egy kis…” Hanem tényleg egymásra figyeltünk.
Azóta két gyönyörű kislányunk van, és ámulva figyeljük és várjuk, hogy Isten milyen csodákat tartogat még nekünk.
Hálásak vagyunk a munkátokért!
Móni és Zsolti
Összes sikertörténet