Fiatalember, nősülj meg!
A lényeg, hogy céllal ismerkedj. Feleséget keress, ne barátnőt!
Szívesen olvasgatok hiteles beszámolókat a második világháborús katonák bátor helytállásáról. A hősi történetek mellett érdekes, hogy milyen egyszerűen fogták fel az udvarlást és a házasságot. Az életrajzokban általában így számolnak be a feleségükkel történt megismerkedésükről:
„Amikor letettem a szolgálatot, elmentem egy tiszti táncmulatságra. Megláttam Bettit; ő volt a legszebb lány a teremben. Mondtam a társamnak: ’Ezt a lányt elveszem feleségül’. Idén voltunk 55 éves házasok.”
Vagyis ezek a fiatalok úgy jöttek vissza a háborúból, hogy készen álltak a nősülésre és a családalapításra. Szó sem volt járogatásról, mamahotelről, párkapcsolatokról a harmincas éveik közepéig. Nem, ők készen álltak rá, hogy felelősséget vállaljanak egy családért. És feleséget kerestek, nem barátnőt.
Legyen célod az ismerkedéssel!
Bizony tanulhatnánk egyet s mást a „nagy generációtól”. Például azt, hogy céllal ismerkedjünk.
A mai férfiak legnagyobb nehézsége a határozatlanság. Mintha nem látnánk világosan, hogy mit akarunk. Ezért ahelyett, hogy célul tűznénk magunk elé a házasodást, és nekilendülnénk, tekergünk jobbra-balra, húzzuk az időt, és valami meghatározatlan jelre várunk, hogy merre menjünk tovább. Találunk egy lányt, és találkozgatunk a végtelenségig. Talán komollyá is válik a dolog, a házasság is szóba kerülhet, de nem merünk elköteleződni. Inkább a biztonságra játszunk: elköteleződés nélkül élvezzük az érzelmi intimitást.
Nem biztathatlak eléggé: ha úgy érzed, hogy házas hivatásod van, akkor azért ismerkedj, hogy megházasodj! Ne barátnőt keress, hanem feleséget!
Miért?
Több gond is van azzal, ha nem egyértelmű, hogy az ismerkedés célja a házasodás.
Az első, hogy nem tisztességes a barátnőddel szemben. A legtöbb nő sokkal jobban vágyik az elköteleződésre. Ha jó ideje jártok már, egyre jobban szeretitek egymást, a leendő gyermekeitekről beszélgettek, de a lánykérés szándékának semmi jele, akkor a barátnőd joggal türelmetlenkedik. Hiszen ha nem akarod feleségül venni, akkor ne kösd le. Ha viszont el akarod venni, akkor legyen világos terved, és nyilvánítsd ki.
A második, hogy minél tovább randizol valakivel, és minél hevesebbé válik érzelmileg a kapcsolat, annál több alkalmat teremtesz a szexuális kísértésre. A világnak ez persze nem jelent problémát; a párok túlnyomó többsége szexuálisan is együtt van a házasságkötés előtt. Mi azonban katolikusként többet tudunk. Nem éri meg veszélyeztetni a halhatatlan lelkedet, meg a barátnődét is, csupán azért, mert még nem vagy kész a házasságra. Jegyezzétek el egymást; ha akarod, csak rövid időre – de bármit teszel, ne feledd, hogy minél tovább vársz, annál nehezebb tisztán megmaradni.
Végül ott van az érzelmi intimitás. Felelőtlenség, sőt a bűn határát súrolja, ha valaki intenzív érzelmi kapcsolatba kerül olyan nőkkel, akiket nem akar feleségül venni. A sorozatos szakítások mindkét félben maradandó érzelmi sérüléseket okozhatnak, akár azonnal feltűnik, akár nem.
De...
Fontos ugyan, hogy céllal ismerkedj, de nem biztos, hogy az első nőt fogod feleségül venni, akinek udvarolsz. Ezzel nincs is semmi probléma, de kapcsolatot csak úgy kezdj, hogy valahol ott van a házasság gondolata. Ha egy lányt nem tudsz elképzelni a feleségednek, vess véget a kapcsolatnak, akármilyen jól érzitek magatokat együtt. Ez az egyetlen tisztességes és becsületes lépés.
A házasság szentség, az együttjárás nem az. Az együttjárás csupán a döntés előkészítésének ideje. Imáidban mindig kérdezd meg, hogy ezt a lányt szánja-e feleségedül az Úr. Ha világossá vált számodra, hogy igen, akkor ne húzd az időt: szánd el magad a házasságra! Igen, lehet, hogy félelmetes; lehet, hogy a hit ugrását követeli. Mégis dönts és lépj!
párKatt.hu (Forrás: Sam Guzman/Catholic Exchange)
További írások, videók