Pio atya válaszol
A kérdéseket és Pio atya válaszait Cleonice Morcaldi, az atya lelki leánya jegyezte le.
Cleonice Morcaldi, Pio atya lelki leánya sok kérdést tett fel gyónások, beszélgetések során lelkiatyjának. E rövid párbeszédeket később lejegyezte. Íme néhány válasz Pio atyától:
– A szentáldozás megtestesülés?
– Egyesülés. Mint két viaszgyertya, amelyek egybeolvadnak, és már nem lehet megkülönböztetni egyiket a másiktól.
– Ez csak a szentáldozásnál történik meg?
– Nem. Amikor a lélek kegyelmi állapotban van, állandó egységben él Istennel.
– Azt mondják, Isten a kiválasztott lelkeket teszi ki szenvedésnek.
– Hát te nem szenvedsz?
– Igen, a szívemben szenvedek.
– Az minden. Ha nem a szíved adod Istennek, akkor mit adsz neki?
– A kísértések lerombolják az Isten iránti szeretetet?
– Nem rombolják le, hanem még növelik is, ha azonnal elűzöd őket.
– Amikor azt mondták nekem, hogy más bolygókon is laknak különféle élőlények, megrendült a hitem.
– Hogyhogy? Nem szeretnéd, ha más élőlények is lennének? Azt szeretnéd, ha Isten mindenhatósága csak a mi kicsiny bolygónkra korlátozódna?
– Azt mondta nekem, éljek Krisztusba rejtezve. Mit jelent ez?
– Azt, hogy inkább befelé, mint kifelé forduljunk. Hogy szakadjunk el a világ szellemétől.
– A szív a lélek része?
– A lélek egy. Megnyilvánulása szerint különböző nevekkel ruházzuk fel. Amikor megért valamit: intelligencia. Amikor emlékezik valamire: memória. Amikor szeret: szív. Ezek mind egyazon dolog megnyilvánulási formái.
– Jobban szeretem majd önt a Paradicsomban a többi szentnél?
– A Paradicsomban azt szeretjük majd jobban, aki jobban szeretett minket és több jót tett velünk.
– A Paradicsomban lévő lelkek imádkozhatnak a megtisztulásra váró lelkekért?
– Igen, Isten azonban inkább hallgatja meg és teljesíti be az élők imáit. Jobban értékeli a vándor szenvedését – a vándorét, aki imájába beleadja a szenvedés nyögéseit -, mint azét, aki már boldog és élvezi a mennyországot. Még mi is, akik itt vagyunk a földön, sokkal inkább meghallgatunk egy szerencsétlen szenvedőt, mint olyasvalakit, akinek semmi baja.
– Miért vette el Jézus az anyámat?
– Azért, hogy még jobban vágyakozz az égbe.
– Mit csinál anyám a Paradicsomban?
– Szeret és örvendezik.
– Apám és a nagyszüleim is?
– Igen.
– Áldását küldi rám anyám?
– Mindig.
– Elfelejtette a szenvedést, amit neki okoztam?
– Igen, bizonyára így van.
(Cleonice Morcaldi: Életem Pio atya közelében, Etalon Kiadó, 2008)
párKatt.hu