Különleges esküvő
Estela és Nicolas szívszorító történetét az eskető pap posztolta Twitteren
Fr. Goyo Hidalgo a Los Angeles-i Egyházmegye papja. A közösségi médiában is aktív, Twitteren több mint tízezren követik. Nemrég tette közzé a fenti fotót és az alábbi történetet:
Három hete bejött hozzám valaki a plébániára.
– Atya, egy pár szeretne házasságot kötni.
– Örülök. Kérem, mondja meg nekik, hogy hívjanak fel, és megbeszélünk egy találkozót.
– Az a helyzet, hogy a kórházban vannak. El tudna menni hozzájuk?
Elmentem. Kiderült, hogy Estela, ez az elragadó 26 éves lány rákos beteg. Egész testében áttétek vannak. Az orvos szerint nem fog már sokáig élni. Mellette ült a vőlegény, szomorú mosollyal a szemében. Reménységet és csodát kért tőlem.
Nem tudtam, mit mondjak. Csodát tenni nem tudok, de amit tudtam, megtettem: mosolyt csaltam Estela arcára. Mosolyától felragyogott a kórterem. Az esküvőről kérdezett. Vállaltam: „Megesketlek benneteket.”
Nagyon szomorúan mentem haza. Nem szoktam magamra venni a kórházban látott nehéz eseteket, de ez más volt. Nem tudtam szabadulni tőle. Ráadásul soha nem eskettem még vészhelyzetben. Ideges voltam. Olyasmire kellett felkészülnöm, amire magam sem voltam kész.
Megegyeztünk, hogy privát esküvő lesz, mivel Estela alig tud mozogni és egy csomó tű van benne. Csak néhány családtag és a tanúk lesznek jelen. Nem tagadom: nagyon ideges voltam. Ezt nem tanítják a szemináriumban.
Eljött a kitűzött nap. Fogtam az albát, a stólát, a szertartáskönyvet, a szenteltvizet, és vettem egy csokor virágot a menyasszonynak, mert gondoltam, nem kap majd sokat. Biztattam a barátnőit, segítsenek, hogy igazi menyasszonynak érezze magát, a vőlegényt pedig, hogy legyen elegáns.
A kórházhoz érve alig hittem a szememnek: kb. hatvan ember ácsorgott ott, meg orvosok, nővérek. Estela sokkal jobban érezte magát, így a kórház kápolnájában tarthattuk az esküvőt. A menyasszony gyönyörű volt és csupa élet!
Amikor átadtam neki a fehér rózsákat, félénken mondta: „Köszönöm, atya. Erről álmodoztam. Sose gondoltam volna, hogy életemben valóra válik.” Bevallom, minden erőmet össze kellett szednem, hogy el ne sírjam magam, így csak visszamosolyogtam, és felsegítettem Estelát.
Az ifjú párt a zsúfolásig telt kápolnába kísértem, ahol elkezdtük a szertartást. Még soha nem figyeltem ennyire az elhangzó ígéretekre. „Téged el nem hagylak, holtomiglan-holtodiglan, semmiféle bajban” – a szipogás elnyomta a zenét...
A kórházi személyzet fantasztikus volt. Kevesebb mint 24 óra alatt meglepetésből megszervezték az esküvői fogadást. Az ifjú férj később azt mondta: „Atya, köszönöm a csodát, amit kértem. Csak arra vágytam, hogy Isten megáldja Estela iránti szerelmemet, és megtörtént. Köszönöm!”
Nem tudom, mit tartogat a jövő Estela és Nicolas számára. Nem tudom, mi fog történni holnap, de ma átéltem a szeretet csodáját, ami erőt ad a betegnek. Ma győzőtt a remény, a hit és szeretet, és mindannyian hálát adtunk Istennek.
Íme Estela és Nicolas. Ma átélték a szeretetet, amely legyőzi a reménytelenséget, a bánatot, a szenvedést. A szeretetet, amely örömkönnyeket ajándékoz, egészségben és betegségben, míg a halál el nem szakítja a földi köteléket. Kedves barátaim, boldog vagyok, hogy tanúságtételetek részese lehettem. Isten szeret benneteket!
párKatt.hu
a képen Estela, Nicolas és Goyo Hidalgo atya