Három ismerkedőlevél-típus, aminél van jobb is

Talán néhol sarkított. De van tapasztalati alapja.

1. „Szia, Y-nak hívnak. Olvastam a bemutatkozásodat. Írnál még magadról valamit?”

Gyakori formula. Pedig mennyivel jobb lenne, ha kérdeznél valami konkrétat! Méghozzá nem azt, hogy "Hogy vagy?". Ha valóban elolvastad a bemutatkozását, bizonyára felkeltette benne valami a figyelmedet. Az ismerkedéshez jó kiindulópont lenne, ha erről írnál. Egy elismerő mondat vagy őszinte bók nagyszerű indítás lehet.

Nincs olyan közhelyes bemutatkozás, amiben ne lehetne találni valami beszédtémát. Például „Olvastam a Coelho-idézetedet, tetszett! Szereted a műveit?/Sokat olvasol?” vagy „Hű, micsoda kép, hol készült?”. Ha pedig egy közhelymentes, informatív bemutatkozásra írod azt, hogy „Írnál magadról még valamit?”, az kifejezetten frusztráló. Hogy lennél az illetővel egy hullámhosszon, ha a több tucat sorában nem találtál semmi érdekeset?

Ilyen levelek esetén az olvasó hajlamos azt feltételezni, hogy ezt rajta kívül egyidejűleg harminc másiknak is elküldték. Való igaz, hogy sokan – sajnos – nem válaszolnak, és ezért vannak, akik igyekeznek rögtön több szálon ismerkedni, de félő, hogy ez nem igazán hatékony. Ha valaki kap egy héten egy személyes levelet és öt személytelent, vajon melyikre válaszol nagyobb kedvvel?

2. „Szia, küldenél még képeket magadról?”

Szintén elég gyakori (olyanoktól is, akik magukról nem tettek föl képet), pedig sokan kicsit megalázónak érzik. Persze, fontos, hogy legyen fizikai vonzalom. De ez a küldj-még-képet-és-akkor-majd-eldöntöm-hogy-érdekelsz-e eleve rossz megalapozása egy kapcsolatnak. Ha szép a másik, akkor azért, ha nem az eseted, akkor azért. Hiszen itt nem ingatlanokról vagy autókról van szó, hanem emberekről, és nem egy szelfibe kell beleszeretned, hanem egy élő, érző személybe.

Ha egy csekély önbecsüléssel rendelkező lány/fiú erre átküld neked még három képet, amire te nem is reagálsz, vagy annyit írsz vissza, hogy hát, sajnos, akkor inkább nem ismerkednék, akkor a csekély önbecsüléssel rendelkező lány/fiú a maradék önbecsülését is elveszti. Akinek pedig van önbecsülése, az inkább nem ismerkedik olyannal, aki a képkérés előtt legalább udvariasságból nem adja tanújelét annak, hogy a másik lelke is fontos a számára, nem csak a teste. Például mert bár sugárzóan szép, de elege van azokból, akiket csak az idomai érdekelnek.

3. „XY vagyok, ezzel és ezzel foglalkozom, ez és ez a hobbim. Ha felkeltettem érdeklődésedet, továbbiakat találsz még rólam az adatlapomon. Üdv Y.”

Ennek sok verziója van, a közös bennük, hogy az olvasó könnyen egy multicég HR-esének érezheti magát. Alapvetően érthető, ha valaki fel akarja hívni magára a figyelmet. Mégis két probléma vetődik fel az ilyen levéllel kapcsolatban. Egyrészt – az 1. pontban írtakhoz hasonlóan – az olvasónak nincs olyan érzése, hogy ezt személyesen neki írták. Ugyanígy beadhatták a „konkurens céghez” is. Másrészt 100%-ig a szerzőről szól. Magát akarja eladni, a másik nem igazán érdekli. Márpedig egy mély emberi kapcsolat nem azon alapszik, hogy mindketten felsorolják, milyen eredményeik vannak a szakterületükön. A kapcsolatteremtés alapja az őszinte, személyes beszélgetés az élet legkülönfélébb kérdéseiről. Adás és befogadás, érdeklődés, figyelem, kedvesség. Benne van a Te, az Én és idővel, fokozatosan – a Mi.

párKatt.hu

További írások, videók