Az öregember és a fehér ló

Áldás vagy átok? Ki tudja?

Élt egy kis faluban egy öregember. Szegény volt, de mindenki irigyelte, mert volt egy csodaszép fehér lova. Az emberek mesés árat ajánlottak érte, de az öreg nem adta el a lovat.

Egy reggel az öreg arra ébredt, hogy a ló nincs az istállóban. Sehol sem találta. Az egész falu eljött hozzá. „Megmondtuk, hogy előbb-utóbb ellopják a lovadat. Jobb lett volna, ha eladod. Most mindened odavan – micsoda átkozott balszerencse!”

Az öregember így válaszolt: „Ne ítéljetek túl hamar! Csak annyit mondjatok, hogy a ló nincs az istállóban. Honnan tudhatnátok, hogy átok ez, vagy áldás? Hiszen csak töredékeket látunk.” „Micsoda bolondság!” – gondolták a szomszédok.

Néhány nap múlva a ló visszatért. Nem ellopták, hanem elszaladt, és visszatérve jó néhány vadlovat hozott magával. A falu népe ismét eljött hozzá. „Igazad volt, öreg. Amit átoknak hittünk, áldás volt, hiszen most már egy egész ménesed van.”

Az öregember így válaszolt: „Ismét túl hamar ítéltek. Csak annyit mondjatok, hogy a ló több másikkal együtt visszatért. Honnan tudhatnátok, hogy átok ez, vagy áldás? Hiszen csak töredékeket látunk. Aki egy könyvnek csak egy oldalát olvassa, megítélheti-e az egész könyvet? Aki egy mondat egyetlen szavát olvassa, megértheti-e az egész mondatot?”

Az öreg egyetlen fia kiment, hogy betörje a vadlovakat. Az egyik ló ledobta: a fiú leesett, és eltörte mindkét lábát. A falusiak ismét összegyűltek az öregember körül. „Igazad volt – mondták. – A sok ló nem volt áldás. Hanem átok. Az egyetlen fiad eltörte mindkét lábát, és most nincs, aki öregségedben segíthetne neked. Szegényebb lettél, mint valaha.”

Az öregember így válaszolt: „Ismét túl hamar ítéltek. Csak annyit mondjatok, hogy a fiam eltörte a lábát. Ki tudja, hogy átok ez, vagy áldás?”

Nem sokkal ezután háború tört ki az országban. Minden fiatal férfit behívtak a hadseregbe. Sokan meghaltak. Az öregember szomszédai közül is sokan elveszítették a fiaikat. Sírva mentek az öreghez: „Igazad volt: a fiad balesete áldás volt. Igaz, eltört a lába, de még sok évet tölthetsz vele. A mi fiaink viszont elmentek. Áldott vagy, mi pedig átkozottak.”

Az öregember így válaszolt: „Hiába beszélek nektek. Túl hamar ítéltek. Csak ennyit mondjatok: a fiaitoknak el kellett menniük a háborúba, az enyémnek nem. Senki sem tudja, hogy átok ez, vagy áldás. Senki sem elég bölcs hozzá. Egyedül Isten tudja.”

Forrás: Max Lucado elbeszélése

Kép: Pexels

További írások, videók