Mi történik velünk az átváltoztatás pillanatában?
A szentmise: dráma három felvonásban (3. rész)
Az 1. rész itt, a 2. rész itt olvasható
Az átváltoztatás pillanatában a pap kimondja a kenyér fölött: „Ez az én testem” és a bor fölött: „Ez az én vérem”. Ekkor történik az átlényegülés.
Ahogy valamilyen öltözékben jelensz meg – ami a személyiséged szempontjából esetleges, hiszen át is öltözhetsz –, úgy a kenyérnek és a bornak is vannak külső tulajdonságai. Az átváltoztatás pillanata után kinézetre a kenyér is, a bor is ugyanolyan, mint előtte. Érzékelhető megjelenésük nem változott, de a kenyér és a bor szubsztanciája – lényege – Krisztus testévé és vérévé változott.
Honnan tudjuk, hogy azzá változott? Onnan, hogy Urunk, Jézus ezt mondta. Létezik-e ennél nyomósabb érv? Urunk ezt mondta: „Ez az én testem. Ez az én vérem”. Hisszük.
Az átváltoztatás a dráma második felvonása: benne Urunk újra jelenvalóvá teszi kereszthalálát, s mi, akik felajánlottuk magunkat neki, vele együtt meghalunk. Hogy Krisztusnak élhessünk, meg kell halnunk alantas természetünk számára.
Hogyan válik jelenvalóvá Krisztus halála az átváltoztatásban?
Figyeljük meg, hogy a pap nem egyszerre változtatja át a kenyeret és a bort. Nem azt mondja: „Ez Krisztus teste és vére” – ez az életet jelentené. Azzal, hogy külön konszekrál, elszakítja Krisztus vérét a testétől: úgy, ahogy meghalt a Golgotán. Kezéből, lábából patakzott a vér, s a szívtájék átdöfésével utolsó csepp vére is kicsordult. Különvált a testtől a vér, amit az Ószövetség az élet hordozójának tartott.
Az átváltoztatás szavainak elsődleges jelentése nyilvánvaló: a kenyér teste, a bor vére lett Krisztusnak, aki a szentmisében megújítja keresztáldozatát. Ám másodlagos jelentésük is van, hiszen mi is felajánlottuk magunkat a kenyérrel és a borral. Krisztus nincs egyedül a misében; mi is vele vagyunk.
Mi történt velünk? Krisztussal együtt meghaltunk. Meghaltunk a rossznak: a gőgnek, a kéjvágynak, az irigységnek, a torkosságnak, a restségnek, a kapzsiságnak. A Szőlőtő feláldozta magát a kereszten; most pedig a szőlővesszőkkel együtt áldozza fel magát a szentmisében.
Így mi is mondhatjuk Urunknak:
Ez az én testem; ez az én vérem.
Mindaz, ami vagyok: testem, vérem, értelmem, akaratom,
vágyaim, szándékaim és motivációim,
mindaz, mi lényegem, immár a tiéd.
Meghalok veled együtt.
Kérlek, változtasd át mindezt,
hogy többé ne a magamé legyek, hanem a tiéd.
Életem külső körülményei, minden, ami esetleges:
hivatásom, feladataim – mindez megmaradhat, hisz csupán felszín.
De ami lényegileg, hozzád való kapcsolódásaimban vagyok,
tedd istenivé, kérlek.
Meghalok veled együtt, Krisztus, a Golgotán.
Ez az átváltoztatás.
(Folytatjuk)
párKatt.hu (Forrás: Fulton J. Sheen beszédei [1] és [2])
További írások, videók