Ne a traumáink döntsenek helyettünk

A legtöbb társkereső fejben nagyon akarja a kapcsolatot, de a lelke mélyén rengeteg félelem és sérülés van, ami gátolja

...Saját személyes tapasztalatom... Egyedül laktam egy sötét, hideg, nagy belmagasságú belvárosi lakásban, és végtelenül magányosnak éreztem ott magam. Vidéki lányként minden barátom, rokonom távol volt tőlem, és egy szinte csak nőkből álló tantestületben tanítottam.

...A társkeresés általában reménykedés, várakozás, frusztráció és csalódások sorozata. Sok időt, energiát, kitartást igényel, és a visszautasításokat viselni kell tudni. Érdemes elhinni, hogy amikor visszautasítanak, az nem azt jelenti, hogy nem vagyok „elég jó nő/pasi”, hanem azt, hogy a másik hamarabb belátta, hogy nem illünk egymáshoz.

...Lehet szidni az online társkeresést, ugyanakkor ez egy praktikus, jól használható eszköz, aminél jobbat még nem találtak ki. Olyan, mint egy halakkal teli tó, ahová elmehetünk horgászni.

...Akik már tudatosan szeretnének keresni, nem azt gondolják, hogy a társkereső piacon mindenki defektes, vagy hogy csak a maradék selejt indul egy reménytelen kiszavazóversenyen. Mert amíg valaki ezt a hozzáállást képviseli, addig az elakadásból nem tud kimozdulni.
A változásra akkor van remény, ha már meg tudja fogalmazni, hogy talán az én személyiségfejlődésem is sérült valahol, és az is lehet, hogy rosszul csinálok valamit.
A tudatos társkeresés azzal kezdődik, hogy hajlandó vagyok belátni és elfogadni, hogy az én készülékemben is hiba van. Sőt még változni is képes vagyok.

A Képmás magazin cikkéből. A teljes írást itt olvashatod el.

 

További írások, videók