Hihetünk katolikusként a kísértetekben?

Halloween közeledtével sokan felteszik ezt a kérdést.

Léteznek kísértetek?

A kísértet szó egy halott ember lelkét, testetlen szellemét jelenti (tehát nem angyalt vagy démont). Katolikusként megerősíthetjük: igen, léteznek testetlen szellemek. Hiszen a katolikus hit alaptétele, hogy az ember test és lélek egysége; hogy a halál pillanatában a lélek elhagyja a testet; és hogy a halál után, míg a test általában elpusztul, a lélek életben marad, várva az utolsó ítéletet, amikor a test feltámad, és újra egyesül a lélekkel.

Szellemnek nevezhetjük nemcsak a pokolban és a tisztítótűzben lévő lelkeket, hanem az üdvözülteket, a szenteket is (a Szűzanyát kivéve, aki testestől-lelkestől vétetett a mennybe). A kérdés tehát inkább az, hogy már most, az utolsó ítélet előtt megnyilvánulhatnak-e a testetlen emberi lelkek azok számára, akik még a földön élnek.

A Szentírás tanúsága

Megjelenhetnek-e a halottak az élőknek? A Szentírás tanúsága szerint igen. Ennek legnyilvánvalóbb példája Urunk színeváltozásának evangéliumi jelenete (Mt 17,1–3), ahol Mózes (aki évszázadokkal korábban meghalt) megjelent Jézus mellett, és beszélgetett vele. Illést nem soroljuk a „szellemek” közé, mert a Szentírásból úgy tűnik, hogy nem halt meg, hanem testestől ragadtatott el a földről (ld. 2Kir 2,11–12).

Az Ószövetség egyik – bár vitatott – szellemlátogatása az, amikor halála után Sámuel próféta megjelent Saul királynak (ld. 1 Sám 28,3–20). Egyesek szerint a jelenés valójában ördögi szemfényvesztés volt, mivel Isten által tiltott halottidézés hatására történt. Ám mivel maga a szentírási szöveg többször is Sámuelként említi a szellemet, Szent Ágoston és más jelentős gondolkodók is úgy értelmezik, hogy valóban az ő szelleme volt, nem pedig démon.

Ha az álmokban és látomásokban történő szellemlátogatásokat is figyelembe vesszük, akkor Júdás Makkabeus bibliai történetét is idézhetjük, akinek látomásban megjelent egy elhunyt főpap, a zsidókért imádkozó Oniász. A látomásban Oniászt az elhunyt Jeremiás próféta követte, aki szólt Júdáshoz, és egy aranykardot adott neki (2 Mak 15,11–16).

A szent hagyomány tanúsága

A szentírási példákon kívül a katolikus hagyományban is számos beszámoló maradt ránk szellemjelenésekről. A 6. századi Nagy Szent Gergely pápa több ilyen esetet is elbeszél híres Dialógusaiban. Nyilvánvaló, hogy ezek beleillettek Gergely – akárcsak Szent Ágoston és más egyháztanítók – katolikus világszemléletébe.

E beszámolókban a megjelent elhunyt néha elismert szent, máskor egy nemrég meghalt szentéletű férfi vagy nő, aki azért jött, hogy segítsen az élőknek. Ismét más beszámolók szerint egy-egy – feltehetően a tisztítótűzben – szenvedő lélek jött el, hogy segítséget kérjen a még a földön élőktől.

Kétségtelen, hogy sok ilyen történet inkább legendának vagy babonának, szemfényvesztésnek vagy hallucinációnak tekinthető. Néhányat azonban nehéz figyelmen kívül hagyni.

A meggyőzőbb esetekről több, vitathatatlanul épelméjű és kifogástalan jellemű személy tanúskodik. Ráadásul ezek sokszor a közelmúltból, első kézből származó beszámolók, amelyekbe nem kerülhettek legendás elemek. Ezek közé tartoznak Pietrelcinai Szent Pio (Pio atya, 1887-1968) jól ismert, halála utáni megjelenései.

Szintén hiteles Bosco Szent János (1815-1888) története, aki kispapként megbeszélte Comollo nevű társával, hogy amelyikük előbb meghal, jelzést ad saját lelkéről a másiknak. Comollo 1839. április 2-án meghalt, és a temetést követő éjjel meg is jött a „jelzés”.

János húsz másik teológushallgatóval volt együtt egy teremben. Egyszerre hangos, hosszan tartó morajlást hallottak, amelytől megrázkódott az épület. Majd az ajtó a szemük láttára magától kivágódott. Halvány, változó színekben játszó fény jelent meg, és jól hallhatóan megszólalt egy hang: „Bosco, Bosco, Bosco, megmenekültem…” „Ezután sokáig mindenki csak erről beszélt a szemináriumban” – zárta visszaemlékezését Szent János.

Miért jelennek meg?

A 19. század végén és a 20. század elején elismert katolikus tudósok számos megbízható beszámolót gyűjtöttek össze kísértetjelenségekről, korabeli szemtanúk és hivatalos rendőrségi és orvosi dokumentumok alapján.

Megpróbálták ezeket és más okkult jelenségekről szóló beszámolókat a hagyományos katolikus (általában tomista) teológia, valamint a modern pszichológia és parapszichológia felismeréseinek rendszerébe illeszteni. E teológus kutatók közül talán a legismertebbek Herbert Thurston és F. X. Schouppe jezsuita papok, valamint Alois Wiesinger trappista apát voltak.

Az általuk összegyűjtött beszámolók közül jó néhányban felbukkan a már említett minta: az elhunytak sokszor vagy azért jelennek meg, hogy segítsenek az élőknek, vagy azért, hogy segítséget kérjenek tőlük. Előfordul, hogy imádságot kérnek, vagy azt, hogy szentmisét mutassanak be értük. Olykor azt kérik, hogy semmisítsenek meg bizonyos bizalmas iratokat. Az is megesik, hogy egy szentségekre szoruló személy elhunyt hozzátartozója jön el a paphoz, hogy tájékoztassa a helyzetről, és megmutassa neki, hol találja a rászorulót.

Az efféle történetekben benne rejlik a válasz a szkeptikus keresztények ellenvetéseire, akik szerint a szellemjelenések nem összeegyeztethetők a katolikus hittel. Honnan lenne hatalmuk a halottaknak ahhoz – kérdezik –, hogy meglátogassák az élőket? Szent Ágoston egyszerűen válaszolt: „Isten titkos rendelése által”. Isteni engedéllyel, isteni hatalom által.

Hogy miért engedi meg Isten, hogy a szellemek olykor meglátogassák a földön élőket? Úgy tűnik, azért, hogy lelki küldetést teljesítsenek saját maguk vagy mások javára. Ezért ha bármilyen jelenésben részesülsz, legjobb, ha imádkozol a lélekért, és szentmisét mondatsz érte.

Még egy figyelmeztetés

Végezetül hangsúlyoznunk kell, hogy az Egyház mindig is tiltott minden olyan próbálkozást, amely a halottakkal való kapcsolatteremtésre irányul (pl. channeling, spiritiszta szeánszok, Ouija-tábla stb.).

Ezeknek ugyanis komoly veszélyei vannak. Nemegyszer gonoszlelkek jelentkeznek az elhunytak szelleme helyett, hogy az okkult tevékenységet kihasználva manipulálják és hatalmukba kerítsék az embereket. Nagyon óvatosan, megkülönböztetéssel kell tehát kezelnünk minden megmagyarázhatatlan jelenséget vagy az ilyenekről szóló, másoktól hallott beszámolókat. Úgy tűnik, hogy a valódi szellemjelenések, amelyeket az élők nem keresnek, de Isten kegyelme megenged, rendkívül ritkák.

Ez a gondolat megnyugtatásul szolgálhat, ha legközelebb egyedül maradsz a sötétben…

párKatt.hu (Forrás: Paul Thigpen írása)

Kép: MI, Pixabay

 

További írások, videók