A Szentlélek legnagyobb vigasztalása
Barsi Balázs atya pünkösdi gondolatai
A Szentlélek legnagyobb vigasztalása a mai napon, hogy nagy erővel bizonyítja: ugyanúgy szeret minket, mint Izraelt, vagyis végtelen isteni szeretettel. Figyeljétek meg, könnyebb elhinni azt, hogy Isten végtelenül hatalmas, mint azt, hogy végtelenül szeret minket. Hogy lehet az, hogy egy Istennek én fontos vagyok?
Azt hiszem, hogy itt dől el a hit kérdése, s Európa ettől ma megrémül. Nem hiszi el, s ezért menekül vissza ókori bálványaihoz: a kicsapongáshoz, a mammonhoz, a személytelen istenekhez, a lélekvándorláshoz, az ősi nagy monista, panteista valláshoz, ahol minden feloldódik.
Testvéreim, ezt az egyetlen igazi örömhírt nagyon nehéz elhinni! Nem tudjuk komolyan venni, hogy Istennek végtelenül fontosak vagyunk.
Most kezdem érteni Szent Bernátot, aki a szeretet fokozatairól beszél: Az első a bűnös önszeretet, amikor valaki önmagát szereti, saját magáért. A következő fok, amikor az ember azért szereti Istent, mert hasznos neki, mert jó dolgokat kap tőle. Ennél magasabban helyezkedik el, aki szereti Istent Istenért. Milyen magas fok! „Hálát adunk neked nagy dicsőségedért.”
Azt várná az ember, hogy ez a szeretet csúcsa, de Szent Bernát szerint van még egy magasabb fok: amikor valaki önmagát kezdi szeretni Isten miatt. ...Pünkösdkor el lehet és el kell hinnem, hogy Istennek végtelenül fontos vagyok.
Arról meglehetősen keveset szoktunk beszélni, mit is jelent az, hogy a Szentlélek a jövendőt hirdeti. Hogyan történik ez? Leírhatatlan módon. Nagy elkeseredés közepette, halálos agóniád belső sötétségében egyszerre csak elárad valami végtelenül vigasztaló, szelíd világosság.
Lelkem mélyén már hallom az élő vizek zúgását, és hogy hív a Lélek.
További írások, videók