Lehet barátság keresztény férfi és nő között? (2. rész)

Mit tegyünk, hogy élvezhessük mindazt a jót, ami egy ilyen barátságból származhat?

A férfi-nő kapcsolat lehetséges hozadékai

Miután átgondoltuk és mérlegeltük a férfi és nő közötti barátság kockázatait, feltehetjük a kérdést: csökkenthetők-e ezek a kockázatok? Megvédhet-e a veszélyes következményektől az alázat, az őszinteség, a közösség és a felelősségvállalás, hogy örömmel élvezhessük mindazt a jót, ami egy ilyen barátságból származhat?

1. Isten értékeli a megfelelő határokat

Minden közeli kapcsolat a megfelelő határok között működik jól; ezeket a kapcsolat fajtája határozza meg. Ahányféle baráti kapcsolat létezik férfi és nő között, annyiféle módja lehet annak, hogy helyesen húzzuk meg a határokat. A lényeg azonban az, hogy határokra szükség van.

Érdemes kerülni többek között:

• a privát szöveges üzenetváltásokat (mindig lássa a házastárs vagy egy hívő jóbarát)
• a privát vagy titkos találkozókat
• az illető(k) házasságának vagy szerelmi életének hosszas megbeszélését.

A bölcsesség azt kívánja, hogy bizonyos dolgokra nemet mondjunk. Így őrizhetjük meg lelkünk épségét, ami az életre vezet – szemben a felelőtlen lazasággal, ami bűnbe visz.

2. Isten értékeli a világos beszédet

Megfordítva: a bűn a kétértelműség talaján tenyészik. Legyünk hát őszinték önmagunkhoz: mi mozgat valójában? Mi késztet arra, hogy ezt a barátságot ápoljuk? Az, hogy jólesik a figyelem, amit a házastársunktól vagy a jövendőbelitől nem kapunk meg? Vagy a bizsergető érzés, hogy kicsit mintha tilosban járnánk?

Istennek tetszik, ha őszintén feltárjuk, ami a szívünkben van. Ügyeljünk, hogy szándékainkat és motivációinkat vizsgálva be ne csapjuk saját magunkat!

Ha őszinték vagyunk a szándékainkat illetően, világosan fogalmazzuk meg azokat! Miért tartunk barátságot: hogy egy feladat végrehajtásában együttműködjünk, hogy közös szabadidős tevékenységet végezzünk, hogy az egyházat szolgáljuk? Adjunk egyetlen választ, és minden más érintkezést tekintsük úgy, mint ami kívül esik a felállított határokon!

3. Isten értékeli a megtartó közösséget

A keresztény közösségben születő férfi-nő barátságokban az a szent szeretetkapcsolat jelenik meg, amit Isten kemény küzdelem árán szerzett meg számunkra Krisztusban (Gal 3,28), különösen ha a biztonság kedvéért másokat is belevonunk.

Mindazzal, amit a határok felállításáért és a tisztánlátásért teszünk, tiszteletben tartjuk és egyúttal életre keltjük ezt az ajándékot. Törékeny ajándékról van szó, amely elvi alapon nem tiltható, azonban csakis akkor megengedhető Isten népe körében, ha mindkét fél kellő tisztánlátással és tudatossággal vesz részt benne – mindkettejük védelmében.

Miért ne lehetnénk barátok?

„’Minden szabad’, de nem minden szolgál javunkra” (1Kor 10,23). Ami egyeseknek jó, nem mindenkinek használ, sőt lehet, hogy kárukra válik. Attól, hogy egy-egy férfi és nő szép és szent férfi-nő barátságot képes megélni, nem biztos, hogy ez másoknál is működik. Az pedig, hogy minden férfi és minden nő esetében lehetséges, ostoba és veszélyes állítás volna.

Ám ha mérlegeltük a kockázatokat és megteremtettük a megfelelő feltételeket, akkor tiszta lelkiismerettel kérhetjük Istent, hogy áldja meg az ellentétes neműekkel való baráti kapcsolatainkat. Ennek a bizalomnak érett, hitben élt élet az alapja: ”Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja” (Gal 6,7).

A lehetőség azonban rendelkezésünkre áll. És sok szépséget tartogat. S mint minden, ami szép, gondos türelmet, alázatot, önzetlenséget, őszinteséget és önkontrollt kíván.

Pál apostol arra biztat, hogy „éljünk tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és részegeskedésben, ne kicsapongásban és tobzódásban” (Róm 13,13). Érdekes, hogy a szexuális kicsapongással a nappal világosságát és tisztességét állítja szembe.

Ha nem privátban váltunk üzeneteket, ha nem lopva találkozunk, ha nincs takargatnivalónk, ha a találkozásainkat nem nyálazza kétértelműség, akkor olyan tiszta, baráti férfi-nő kapcsolatok részesei lehetünk, amelyeket kegyelemben és igazságban megélve nyilvánosan vállalhatunk és ajánlhatunk.

„Szeresd embertársadat úgy, mint magadat. Én vagyok az Úr” (Lev 19,18). Ezt a parancsot a férfi-nő kapcsolatra vonatkozóan semmiféle farizeusi parancs nem írhatja felül; de azt sem engedhetjük, hogy a „bárkinek bármit szabad” elve elhomályosítsa.

Férfi és nő barátsága Istennek tetsző, de csak akkor, ha ez a kapcsolat valami igazat és jót mond el róla a világnak (Jn 13,35). Férfiak és nők, legyünk bölcsek, feddhetetlenek, és legyünk barátok Krisztusban!

párKatt.hu (Paul Maxwell nyomán)

További írások, videók