Az egész 2015-ben kezdődött...

Az egész 2015-ben kezdődött. 2016 őszén már ezt írtuk a párKatt-nak:

Amikor annak idején olvastam egy-egy "sikertörténetet", úgy gondoltam, jól van, persze, egy-egy párnak sikerülhet, de én úgyse itt fogom megtalálni a páromat...   Kinga és Csaba első levele itt olvasható

Most pedig a folytatás:

A történetünk, mint ahogy a házasságok általában, nem ért véget az oltárnál kimondott „igen”-nel. Sőt, azzal kezdődött el igazán. Isten ajándékozási kedve nem állt meg. Persze, mi kértük tovább, hisz Ő mondta, hogy „kérjetek és adatik”, és adta, hogy házasságunkban gyümölcs is teremjen, nem is hétköznapi módon!

Már az óriási ajándék volt, hogy Istentől (és a férjemtől) nászajándékba két kiskamaszt kaptam, akik teljessé tették addigi „szingli” életemet. (Kinga)

39 és 41 évesek voltunk, amikor összeházasodtunk, gondoltuk, makkegészségesen, amit aztán orvosi vizsgálatok sora is megerősített. A Jóisten a tudója, miért nem fogant vér szerinti gyermekünk, de átadtuk neki a vágyunkat, és ő gazdagon megajándékozott minket.

Már az együttjárás alatt beszéltünk az örökbefogadás lehetőségéről, és mindketten nyitottak voltunk erre. Így 4 hónap házasság (és „próbálkozás”) után, még az első orvosi vizsgálatokat megelőzően indítottuk el az örökbefogadást, hisz tudtuk, esetleg sokat kell várni (a határozatra is, hát még gyermekre).

2,5 évnyi házasság után aztán megszületett a kislányunk, akit kétnapos korában örökbe fogadhattunk, és rögtön nagycsaládosokká váltunk, háromlányos családdá, egy boldog kisközösséggé.

A nagyok azóta felnőttek lettek, a kicsi meg óvodás. Azóta mindennap az egymásért és gyermekeinkért kimondott hála szavaival kezdjük közös esti imánkat, és rácsodálkozunk Isten gondviselő szeretetére, amellyel egymásnak ajándékozott minket.

Csaba és Kinga

2023. február

Összes sikertörténet