Három kéretlen ajándék

Isten másképpen ajándékoz, mint mi

Ajándékot kapni minden életkorban öröm. Igaz, felnőttként már tudjuk, hogy a díszes csomagolás sokszor többet sejtet, mint a valós tartalom; és gyűrött csomagocskában is rejtőzhet szeretettel készített, értékes alkotás.

Isten sokféle ajándékot ad nekünk, fogadott gyermekeinek. A megváltás ajándékát nagyra becsüljük, és mindennap hálaadással ünnepeljük.

Az Úr másik ajándéka a megszentelődés kegyelme. Részletekben érkezik, legtöbbször nem éppen tetszetős csomagolásban. Vonakodva szoktuk fogadni. Sőt talán észre sem vesszük, hogy ajándékot kaptunk.

Amíg jobban szemügyre nem vesszük.

Íme három ajándék, amit talán nem is tartunk annak, pedig sok mindennél értékesebbek:

A nehézségek ajándéka

„Ezért, lám, eltorlaszolom tövissel az útját; falat emelek elé, hogy ne találja ösvényeit. Keresi majd szeretőit, de nem leli őket, hiába kutatja, nem találja meg soha. Akkor így szól: ’Elmegyek, visszatérek előző férjemhez, mert jobb volt nékem régen, mint most.’” (Ozeás 2,15)

Isten hűtlen menyasszonyáról, Izraelről beszél, aki hamis szeretőkért és bálványistenekért elhagyta Urát. Mint tudjuk, Isten fogságba küldte népét. Kegyelem volt ez a tette, hogy bűnbánatot tartsanak és visszatérjenek ahhoz, aki igazán szereti őket.

A mi szívünk is hűtlen: sokszor futunk hamis istenek és hamis szeretők után. Élményeket, tárgyakat, múló élvezeteket hajszolunk, és azt hisszük, hogy azok kielégítik sóvárgásunkat. Teremtett dolgokban keressük célunkat, reményünket, örömünket, nem pedig a Teremtőben. Igaz, mi nem imádunk fából vagy kőből faragott bálványokat, de bálványozzuk a pénzt, a munkát, a sikert, a kényelmet, a hatalmat.

Ezért Isten kegyelme akadályokat helyez utunkba, amivel nem büntet, hanem atyai szeretettel fegyelmez. Az akadályok arra szolgálnak, hogy megállítsanak, hogy bűnbánatot tartsunk és visszatérjünk Hozzá.  

Ilyen akadály lehet, hogy elveszi tőlünk azt, amit/akit bálványozunk. Vagy nem engedi, hogy egy-egy tervünk maradéktalanul megvalósuljon. Vagy éppen megengedi, hogy konfliktusba vagy gátló körülmények közé kerüljünk.

Az efféle akadályokban sokszor nem látjuk meg Isten kegyelmének működését, ezért elcsüggedünk vagy megharagszunk. Talán még Isten jóságát is kétségbe vonjuk. És csak még inkább hódolunk a bálványainknak.

Isten azonban nem hagy el minket. Velünk van, mert szeret, és mindent megtesz – ha kell, akár akadályok által is –, hogy visszatereljen minket az igazi helyünkre.

A szenvedés ajándéka

„Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte” – mondja Pál apostol (Fil 1,29).

A „jutott” szó itt azt jelenti: ajándékba adatott. Nem csak a megváltás ajándék; a szenvedésben is Isten kegyelme nyilvánul meg. Csakhogy ebből az ajándékból sokszor nem kérünk; ki sem bontjuk a csomagot, s legszívesebben máris küldenénk „vissza a feladónak”.

A Szentírás azonban arra tanít, hogy a megpróbáltatásokat, a nehéz időszakokat Isten kegyelméből kapjuk, végső javunkra és az Úr dicsőségére. Szenvedéseinkben formálódunk Krisztushoz hasonlóvá.

Isten tökéletesen át akar alakítani minket. Nem az a célja, hogy könnyű és kellemes életünk legyen itt a földön, hanem az, hogy felkészítsen minket az örökkévalóságra. Ezért írhatta Jakab:

„Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket. Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse. Az állhatatosságnak meg tökéletességre kell vezetnie, hogy tökéletesek és feddhetetlenek legyetek, és semmilyen tekintetben ne essetek kifogás alá.” (Jakab 1, 2–4)

A hétköznapi bosszúságok ajándéka

Isten harmadik kegyelmi ajándéka, ami mellett sokszor elmegyünk: az élet számtalan apró bosszúsága. Amikor a lámpa az orrunk előtt vált pirosra; amikor hosszú sort kell végigállnunk; amikor mások figyelmetlenek vagy hálátlanok; amikor égen-földön nem találjuk a lakáskulcsot.

Isten kegyelme működik ilyenkor: a bosszúságokkal alkalmat ad, hogy bízzunk benne, szeressük, és engedelmeskedjünk neki.

Legtöbbször észre sem vesszük, hogy ezek is ajándékok. Azt gondoljuk, hogy a bosszúságokon legjobb túllenni. Másokat hibáztatunk. Úgy gondoljuk, jobb napunk lett volna, ha ez és ez nem történt volna.

Pedig mindent Isten irányít, így életünk legapróbb részleteit is. „Ki parancsol, ha nem az Úr? Honnét származik a jó is, meg a rossz is, ha nem az Úr szájából?” (Siralmak 3,37–38)

Életünk egyetlen pillanata sem hiábavaló; Isten mindent felhasznál, még a hétköznapi bosszúságokat is, hogy formáljon. E pillanatokkal is alkalmakat ad, hogy keressük, bízzunk benne és engedelmeskedjünk neki. Így tanulunk egyre nagyobb derűvel és bizalommal az Úr kegyelmére hagyatkozni.

Ajándékot kapni mindenki szeret. Ne feledjük azonban, hogy Isten másképpen ajándékoz, mint mi. Ő azt adja, amire leginkább szükségünk van. A legnagyobb ajándékot: önmagát. Így bármit kapunk tőle, mindent ajándékként fogadhatunk, amivel végtelenül szerető Atyánk egyre hasonlóbbá formál önmagához.

párKatt.hu (Forrás: desiringgod.org)

További írások, videók