Befogadni – de pontosan mit is?
Van, amit nem kell befogadnunk – Székely János püspök írása
Sokan hangoztatják, hogy a kereszténységnek befogadónak kell lennie, hiszen Krisztus is egy asztalhoz ült a vámosokkal és a bűnösökkel, megbocsátott a házasságtörő asszonynak, hirdette a Mennyei Atya szeretetét minden ember iránt. A nemrégiben meghirdetett szinodális folyamat is – úgy tűnik – ezt a gondolatot erősíti: mindenkit meghallgatni, nagyobb teret adni az Egyházban a világiak, a nők, a szegények hangjának, a bennük levő isteni kegyelemnek, karizmának...
A szinodalitás óriási értéket fogalmaz meg... Lehet azonban a szinodalitást – mint minden mást – félreérteni is. Sokan úgy értik, mintha az Egyház lényegi szerkezete változott volna meg, és mostantól az Egyházban mindennek a demokrácia elvei szerint kellene működnie...
János püspök írását itt olvashatod el
...A befogadás helyes dolog, de nem egészen mindegy, mit is értünk rajta. Egy sejt csak úgy marad élő, ha van sejtfala, ami bizonyos anyagokat beenged, másokat kiszűr. Ugyanígy egy emberi testnek lényeges eleme a bőr, enélkül élő ember elképzelhetetlen. Így van ezzel a kereszténység is. Minden ember felé szeretettel, jóakarattal kell lennünk. A bűnöst, a tévedő embert is szeretnünk kell, de a bűnt, a tévedést nem.
Egy nemzetnek is befogadónak kell lennie. Segítenünk kell a bajbajutottakat, a menekülteket, akik nálunk keresnek menedéket.... Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy nemzetnek ne lenne joga és kötelessége megőrizni, ápolni a maga kultúráját, anyanyelvét, életstílusát, értékeit. Joga van nem befogadni olyan meggyőződésű bevándorlókat vagy olyan nagy számú bevándorlót, akik ezt súlyosan veszélyeztetnék...
János püspök írását itt olvashatod el
Kép: Magyar Kurír
További írások, videók