A megbocsátás négy lépése
Ha távol érzem magam Istentől, annak oka gyakran egy elfojtott harag, a megbocsátás hiánya.
Ezért létkérdés a megbocsátás.
Székely János püspök idézi Jézus példabeszédei című könyvében a megbocsátás négy alaplépését:
Az első lépés az, hogy végérvényesen lemondok arról, hogy bármifajta módon visszaadjam a kapott sértést. Nem szúrok vissza szóban sem, a háta mögött sem. Erről végérvényesen lemondok. Isten kezébe teszem ezt a dolgot, az elszenvedett sérelmet, egyedül Ő ítélhet.
A második lépés lehet, hogy ha az illető közelébe kerülök, görcsbe rándul az egész testem, de távolról képes vagyok érte őszintén imádkozni, neki áldást kérni. Fontos, hogy ez az ima őszinte, szívből jövő, igaz imádság legyen. Nem azt kell kémünk, hogy háborítatlanul éljen, ’mint Marci Hevesen’, a korábbi vakságával együtt, hanem esetleg azt, hogy belássa annak súlyát, amiket tett, hogy rátaláljon ő is a helyes ösvényre, ha kell, esetleg fájdalmakon át, de az Isten nevelje, alakítsa őt.
A harmadik lépés, ha találkozom az illetővel, lehet, hogy még megfagy a testem a fájdalomtól, a nehézségtől, de tudok neki köszönni, tudom megkérdezni, hogy hogy van. Tudok neki apró dolgokban segíteni.
Csak a negyedik lépés az, hogy a szívemben, érzéseimben, egész lényemben fogom érezni, hogy nincs bennem harag, sértettség, rosszakarat vele szemben. Eljutott a megbocsátás a lényem legmélyéig.
Vannak-e az életemnek ilyen nehéz emberei? Tudom-e járni feléjük a megbocsátás lépéseit?