Helyes és helytelen bűntudat

Van olyan bűntudat is, ami egyáltalán nem krisztusi

A bűntudat addig jó és addig segít, amíg világosan látjuk a jó és a rossz közötti óriási különbséget, a fekete és a fehér közötti különbséget, amíg a szemünk és a lelkiismeretünk tiszta, világosan ítél. A bűntudat akkor is jó és keresztényi, hogyha a bűneink fájnak, érezzük a súlyukat. Ha sarkall minket, ha űz minket, vezet minket a jó döntések felé.

Azonban van olyan bűntudat is, ami egyáltalán nem krisztusi, egyáltalán nem tőle jön, ami agyonnyom. A Biblia a gonosz lelket így nevezi: Sátán, ami azt jelenti: vádló. A Sátán besározni akar, azt akarja sugallni, hogy te semmire nem vagy jó. Te egy nulla vagy! Legjobb, ha meg sem próbálod a krisztusi életet, úgysem sikerül! Maradj csak benne a sárban!

Amikor a bűntuat egy óriási, embert szinte agyonnyomó teherré válik, akkor az egyáltalán nem Istentől jön, ez a Gonosz hangja, amire azt kell válaszolnunk: „Nem, én nem egy nulla vagyok, nem egy értéktelen, semmire sem való, beszennyezett ruhájú bűnös. Én Isten szeretett gyermeke, az ő szeretett fia és lánya vagyok, akit ő megtisztítani akar és fölemelni akar, a gyöngeségében is szeret.”

(Székely János püspök: Jézus példabeszédei című könyvéből)

Kép: Pixabay

 

 

További írások, videók